Az allergiáról „haladóknak”

Allergia jelenleg minden negyedik embert érint, és a betegek száma a népességben növekvő tendenciát mutat. Élete során minden harmadik pollenallergiás betegnél kialakul az asthma bronchiale.
Az allergiás betegségek gyakoribbá válásának okai még nem teljesen tisztázottak. Az ún. 1-es típusú, immunglobulin E közvetítette szénanátha, asthma, atópiás ekcéma családi halmozódást mutat, így biztosan genetikai háttere van. Ma már biztosnak látszik az is, hogy a nyugati életstílus a maga betegségmegelőző stratégiájával és a korai és ismételt antibiotikum adással az ún. Th1 sejteket gyengíti, így az asthma és allergiák rizikóját növeli.
A Th1 és Th2 sejtek a T limfociták alcsoportjai, a T helper/segítő sejtek. Az immunválasz során különböző szabályozó anyagokat, citokineket termelnek.
Allergiásoknál a Th1 és Th2 sejtek egyensúlya megbomlik, Th2 túlsúly érvényesül, és valószínűleg ez játszik szerepet az allergiás immunválasz kialakulásában és fenntartásában.
Az allergénnel történő első találkozás alkalmával az antigén prezentáló sejtek bemutatják az allergént a limfocitáknak. A Th2 limfociták citokinek, mint az interleukin 4 és 13 segítségével adnak parancsot a B limfocitáknak az immunglobulin E (IgE) termelésére. Az IgE antitestek kötik össze a hízósejteket, amelyekből az allergénnel történő újabb találkozás alkalmával hisztamin, leukotriének stb. szabadulnak fel, és beindul az azonnali allergiás reakció. Ennek tünetei lehetnek a nyálkahártyák fokozódó nyáktermelése, a hörgőrendszer szűkülete légszomjjal, viszketés, értágulat, vagy akár életet veszélyeztető sokkállapot.
A Th2 sejtek által kiválasztott interleukin 5 aktiválja az eozinofil limfocitákat. Ez felelős az orr és hörgőnyálkahártyán kiváltódó késői reakcióért. Az eozinofil sejtek által termelt anyagok tartják fenn a krónikussá váló allergiás gyulladást, és okozzák az asthmások fokozott hörgőérzékenységét.
Megfelelő kezelés nélkül az allergiás betegségek az idő előrehaladtával romlanak. A szénanáthás betegek 40%-ánál 8 éven belül asthmás tüneteket is kialakulnak. Ezért a legfontosabb kutatási irány jelenleg az, hogy miképpen lehetséges hatásosan, tartósan és idejekorán befolyásolni allergiás betegeknél a megbomlott Th1-Th2 egyensúlyt